A ráfordítások legnagyobb egysége a költségek. Ide tartozik minden olyan tétel, amit szükséges azért beszereznünk, hogy vállalkozásunk működni tudjon, árbevételt termeljen. A költségeket több szempont szerint csoportosíthatjuk. Képzeljünk el egy mátrixot:

Minden költség besorolható egyrészt a típusa, fajtája szerint. Ezek a költségnemek. Másrészt, ha vállalkozásunk több telephelyen működik: költséghelyekről, vagy több terméket gyárt, szolgáltatást nyújt: költségviselőkről beszélünk.

1. példa:

Több üzlethelységgel rendelkező kereskedelmi vállalkozásunk van. A felmerülő áramköltség egyrészt anyagköltség, másrészt valamelyik konkrét üzlethelységünknél merül fel.

2. példa:

Egyszerre több, párhuzamos projekten dolgozó informatikai vállalkozás tulajdonosai vagyunk. A munkatársunk bruttó bére költségnemét tekintve bérköltség, költségviselője pedig az a projekt, amelyiken dolgozik. Ha több projekten is dolgozik egyszerre, akkor a bérköltséget megoszthatjuk a költségviselők között például a felmerülő munkaórák arányában.

Ahhoz, hogy bevételt tudjunk termelni különböző dolgokra van szükségünk: anyagra, eszközökre, munkaerőre, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezeket hívjuk ráfordításnak. De akárcsak az eredménybe számító bevételeknél (továbbiakban csak bevételek), úgy a ráfordításoknál is három nagy egységet különítünk el.

Könnyű párhuzamot állítani a bevételek és ráfordítások között. Minden bevétel kategóriához egy-egy ráfordítás kategória tartozik.

Minden vállalkozás életében vannak vagy lesznek olyan bevételek, amik nem minősülnek pénzügyi tevékenységből származó bevételnek, vagy árbevételnek. Ezeket összefoglaló néven egyéb bevételeknek nevezzük.

Ebbe a kategóriába tartoznak a legkisseb összegnek minősülő kerekítési bevételek, vagy a nagyobb összegnek számító tárgyi eszköz, immateriális eszköz eladások. Idesoroljuk továbbá a kapott kártérítéseket, kötbéreket, támogatásokat is.

Az egyéb bevételek egy részéről ugyanúgy számla készül, mint az árbevételnél, másik részüket pedig egyéb elszámolás alapján kapja vállalkozásunk:

• Számlát adunk, ha eladjuk egyik tárgyi eszközünket.
• Nem készül viszont számla pályázati úton kapott támogatásoknál. Ilyenkor támogatási szerződést kötünk, és az lesz az elszámolás alapja.
• A kártérítések, kötbérek elszámolási alapja szintén a szerződés
• Ha viszont csak kerekítünk a pénztárban, akkor semmi önálló bizonylat nem készül.

Még egy fontos megkülönböztető jegye van, a nettó árbevételhez képest, hogy az egyéb bevételek nem részei az iparűzési adó alapjának.

Az eredménybe tartozó bevételek közül, már bemutattam a nettó árbevételt, mint a legnagyobb csoportot. Ha pedig lehet azt mondani, a pénzügyi műveletek bevétele pedig a legkisebb csoport a vállalkozások nagyrészénél, azoknál, akik jellemzően csak belföldön tevékenykednek.

Ez egy speciális, de igen jól megkülönböztethető bevételi kategória. A vállalkozások nagyrészénél ez egy igen csekély összeget produkáló bevételi forma. Ide tartoznak a banktól kapott kamatok (ugye mondtam, hogy csekélyke 😊), a befektetéseink után járó kamatok, osztalékok, valamint a deviza és valuta eszközeinken, devizás követeléseinken és kötelezettségeinken keletkezett árfolyamnyereség. Ezek egy része a valóságban is megjelenik a bankszámlánkon, mint a kamat, osztalék, de a másik része már csak egy ígérvény. Ilyen az árfolyamnyereség.

De miért is tartom ígérvénynek?

Példa:

 Van egy 1.000 EUR-os számlám, amit kiállítottam 329,45 HUF/EUR árfolyamon.  Amikor ezt a számlát kifizetik, akkor már az árfolyam 339,56 HUF/EUR. Mennyi pénzt fizettek ki nekem? 1.000 EUR-t, annyit, amennyiről a számla szólt. Viszont ez a kifizetés napján már többet ér az 1.000 EUR, mint a számla kiállításakor. Nyertem az üzlettel kicsit több, mint 10.000 Ft-t. Ezt nevezik árfolyamnyereségnek. Azonban vigyázzunk! Ha ma ezt nem váltom át forintra, akkor lehet, hogy holnap már csak 339.12 HUF/EUR lesz az árfolyam, és máris kevesebbet nyertem, ha csak holnap veszem ki. És még az is előfordul, hogy a végén elolvad az összes „árfolyamnyereség ígérvényem”, mert amikor be akarom váltani az 1.000 EUR összegemet forintra, már a 329,45 HUF/EUR alá megy az árfolyam, és inkább buktam az egész tranzakción, mint nyertem.

Nézzük meg először, hogy is viszonyul a nettó árbevétel, a már idáig megismert bevételekhez: A nettó árbevétel az általánosan használt bevételeken belül, az eredménybe számító bevételek kategória legfontosabb eleme.

Egyrészt tisztáznunk kell, mitől nettó, másrészt mitől árbevétel.
A legegyszerűbben: attól nettó, hogy nincs benne az ÁFA. Amikor egy számlát kiállítunk, akkor, általános esetben mindig ÁFA-val számlázunk (A kivételekről majd az ÁFA szócikkben). De már az elején tisztázzuk, az ÁFA nem a mi pénzünk, nem a mi bevételünk. Igaz, a számla kiegyenlítésekor azt is kifizetik nekünk, de akkor járunk el a legjobban, ha az ÁFA összegét rögtön egy elkülönített bankszámlára utaljuk. Így még a kísértésnek is az elejét vesszük, hogy hozzányúljunk. Mert ezt az összeget az ÁFA bevallással egyidejűleg az álamkassza felé meg kell fizetnünk.

Visszatérve a nettóhoz, tehát nettó árbevétel alatt azt a bevétel kategóriát értjük, ami a vállalkozásunk tevékenységének ÁFA nélkül számított ellenértékeként a vevőink nekünk készpénzben kifizettek, vagy a kifizetésre ígéretet tettek. Igen, ez ígéret is növeli a nettó árbevételünket, ha arról számla készült, és függetlenül attól, hogy ezt kifizették nekünk, vagy sem, az ÁFA-t befizetjük utána, és az eredménye után adózunk is. Az árbevételünk a termékünk, szolgáltatásunk értékesítéséből származik, ennek a kategóriának a növelése érdekében működik a vállalkozásunk.

A nettó árbevételt még tovább tudjuk, és tovább is szükséges bontani, annak megfelelően, hogy belföldre vagy külföldre számláztunk. És általában az sem mindegy, hogy a külföld EU-n belüli vagy azon kívüli ország.